Már javában benne vagyunk a Műanyagmentes Júliusban, amit természetesen nem úgy kell értelmezni, hogy nem használunk semmit, ami műanyagból van, mert az elég sok alapvető tevékenységünket blokkolná az ablaknyitástól a jármű- és szemüveghasználatig.

A kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a műanyagszennyezésre, és minden lelkiismeretes emberrel átgondoltassa, mit tehetne személy szerint a saját műanyaghulladék-kibocsátása ellen. Ez alatt elsősorban az egyszerhasználatos műanyagok kerülésére kell figyelni, amelyeket a statisztikák szerint átlagosan 12 percig használunk, de csak több 100 év alatt bomlanának le, és amelyekből évente 8 millió tonna, tehát percenként 15 tonna kerül az óceánok vizébe – majd mikroműanyagként az élőlények szervezetébe, így a mi belső szerveinkbe is, kivétel nélkül. Elsősorban ezért érdemes kerülni a műanyag evőeszközök, tányérok, szívószálak, és kizárólag a bolttól a lakásig használt zacskók alkalmazását.

Látható tehát, hogy nem véletlen az Unió és vele a magyar kormány törekvése az egyszer használatos eszközök, műanyagok kivezetésére. Bár a határidőt gazdasági okokból kitolták jövő év júliusáig, ez csak annyit jelent, hogy a lakosságnak és az egyszerhasználatos műanyagot gyártó és forgalmazó cégeknek kicsit több idejük van átállni, változtatni a szokásaikon. A büfések, streetfood-árusítók és rendezvényszervezők egy része már meg is tette. Lassan megjelennek az árusítóhelyeken és az ételkiszállító cégeknél is a papír- vagy szalma szívószálak, az egyszerhasználatos, de környezetkímélő anyagból gyártott étkészletek – és itt nem a hullámos szélű, szétázós, ’80-as évekre jellemző tányérokra gondolunk.

Ezzel párhuzamosan a gyártóknak is mind több lehetősége van a technológiai váltásra, amit most az állam is komoly pénzekkel támogat. Legyen szó papírpohárról vagy tálcákról, dobozokról és zacskókról, egyszerűen minden ilyesminek van értelmes, gazdaságosan gyártható alternatívája.